„Menj el fogat mosni!” – mondja az apa este a gyereknek. „Nem vagyok álmos” – válaszolja a gyermek. Hogyan vagyunk képesek arra, hogy ezt a két logikailag össze nem függő mondatot értelmes társalgásként fogjuk fel? A pragmatika alapvető kérdése, hogy emberi tudásunk hogyan irányítja a nyelv használatát. Ez a könyv bevezetést nyújt a pragmatikával most ismerkedőknek, ugyanakkor határozott tudományos állásfoglalást közvetít. A két kiváló francia szerző, miközben a szakirodalom útvesztőjében is eligazít, a mindennapi életből vett példákkal mutatja meg, hogy mindannyian gyakorlati pragmatikusok vagyunk. A könyv nemcsak a jövendő nyelv- és irodalomtanárok, a pszichológusok és a nyelvészek számára fontos, de élvezetes olvasmánya lehet a művelt nagyközönségnek is.
Ez a könyv elméletileg laikusoknak íródott. Az elején még egész követhető, de nem sokkal utána az írók elkezdenek szakterminológiával dobálózni, ami önmagában nem lenne baj, a probléma ott kezdődik, hogy ezt ügyetlenül, vagy egyáltalán nem magyarázzák meg.
Másrészt a technológiáról szóló része borzasztó elavult. (ez persze nem a könyv hibája, hiszen 1998-ban íródott, csak azért említem, mert szinte időpocsékolás elolvasni azt a részt)
A 200 oldalból eljutottam 80-ig, de mivel tömény volt a szöveg, érthetetlen és érdektelen, ezért letettem a könyvet.