Mérő László szerint is vannak csodák: pozitívak és negatívak egyaránt. Ezek a csodák a megszokott csodákkal szemben megmagyarázhatóak, mégpedig a kiszámíthatatlan tudományával. A mai matematika segítségével a szerző elmagyarázza, hogyan működnek a világi csodák, és miképpen hozzák létre a gazdag szemétdomb mechanizmusát.
Mérő László magyar matematikus, publicista, pszichológus, az ELTE Gazdaságpszichológiai szakcsoportjának egyetemi tanára. Elsősorban ismeretterjesztő könyveiről ismert.
1968-ban érettségizett a Berzsenyi Dániel Gimnáziumban. III. díjat nyert az 1968-ban Moszkvában megrendezett X. Nemzetközi Matematikai Diákolimpián. 1974-ben végzett az ELTE matematikus szakán. 1979-ben megszerezte a műszaki tudományok kandidátusa fokozatot.
1984-ig a SZTAKI-nál dolgozott, ahol eleinte képfeldolgozással foglalkozott, majd érdeklődése egyre inkább a mesterséges intelligencia felé fordult. Heurisztikus keresőeljárásokkal kapcsolatos eredményeit nemzetközi szaklapokban publikálta.[1]
1984-től 2005-ig az ELTE Kísérleti Pszichológia Tanszékén tanított matematikai, logikai, pszichológiai, és játékelméleti tárgyakat. Első könyve, az Észjárások 1989-ben jelent meg, ekkor indult el sikeres könyveinek sorozata itthon és külföldön is. 2000-ben habilitált a pszichológia tudományágban (pszichológiai egyetemi végzettsége nincs). 2005 óta az ELTE Gazdaságpszichológiai szakcsoportjának egyetemi tanára.
1987-ben számítógépes játékokat gyártó céget alapított, amely sikeres játékokat készített amerikai, japán és európai megrendelőknek. Több döntéselőkészítéssel és marketinggel foglalkozó cég tanácsadója.
Bevallom, úgy tűnik nem vagyok azon a szinten, hogy Mérő diákja legyek. Egypár gondolatot kifejezetten nehezen sikerült(?) követni és egyáltelán nem vagyok meggyőződve, hogy teljesen megértettem volna a könyvet. Ami meg átjött, az nem egészen teljes és sok helyen homályosnak illetve vitathatónak tűnik. Érdekesnek érdekes olvasmány. Feldob egy marék gondolatot, és egy részét elgáns bizonyítékokkal támasztja alá. Más része meg inkább csak eszmefuttatás, ami vagy kenyered, vagy nem, osztani szorozni lehet, de mintha nem vezetne sehova, illetve pont ugyanolyan vélemény lenne, mint akármelyik másik. Valahogy vagy többet, vagy mást vártam tőle. Könnyedén megeshet, saját felfogásom korlátai miatt ...
Annak ellenére, hogy folyamatosan egy szűk spirálban halad, és bizonyos témákra indokolatlanul gyakran visszautal (igen, emlékszünk, hiszen most írtad tíz oldallal ezelőtt), nem volt rossz ez a kötet. Azon túl, hogy több olyan dologra is sikerül ráhúzni a “gödeli probléma” jelzőt, ami kicsit is megmagyarázhatatlan vagy eldönthetetlen, tartalmaz néhány (számomra) eredeti, újszerű gondolatot is, ami vagy Mérő sajátja, vagy valamelyik általam nem ismert (sok ilyen van) szakirodalomból merítette – lényegét tekintve mindegy is: nekem ez a könyv adott minden visszássága ellenére, és egyáltalán nem bántam meg az elolvasását.
It's a good book but unfortunately suffers from some of the same issues that Taleb's book do and around 75% into the book you feel that it's more and more repetitions and not so much structure. It's a fun read anyway so 4 stars